Az általános edzéselmélet és módszertan alapjai II. [antikvár]

A terhelés adagolásának, majd a fellépő alkalmazkodás elméleti kérdéseinek áttekintése után ezúttal a sportolóvá érés folyamatának elemzésébe kezdünk. Első állomásként a "kiválasztás" kérdéseit vesszük sorra. Ezt követően majd az "alkalmasok" felkészítésével - ezen belül a kondícionális és koordinációs képességek értelmezésével és fejlesztésével - foglalkozunk. A sportági technika elsajátításával kapcsolatos mozgástanulás elméleti kérdéseit és néhány, e téren szerzett izgalmasnak tartott gyakorlati felismerést is szeretnénk sorozatunkban megbeszélni. Elképzelésünket az a meggondolás vezeti, hogy a sporteredményt elérő sportolót, hosszas, több éves folyamat sikeres teljesítőjeként láttassuk. Bizony nem könnyű olyan igazi tehetségekre bukkanni, akik a sokszor kegyetlenül nehéz, fáradságos felkészítő munkát - a sportolók szempontjából a "kiképzést" - készek és képesek elvégezni, s a mindezzel járó kötöttségeket elviselni! Sokan szabad választásból, menet közben feladják, de nem kevés azoknak a száma sem, akik leállását egészségi problémák kényszerítik ki. Számunka a sport, az élsport területén dolgozók számára úgy fogalmazódik meg a felelősség, hogy tudásunk legjavával gondozzuk a ránk bízott kis tehetségeket! Mindazt a tapasztalatot pedig, amit ennek a munkában nyomán az évek alatt szereztünk, megosszuk egymás és az edzői pályán bennünket követők között.