Labdarúgó EB könyv [antikvár]

Lássuk be, Hegyi Iván ezúttal "tucat" könyvet ír! Ez azonban nem művének súlyos bírálata, hanem inkább tiszteletteljes elismerése, hiszen éppen tizenkét labdarúgó-Európa-bajnokságot rendeztek eddig, s ezek történelmét, történéseit és történeteit írta le a maga leírhatatlan stílusában. Ilyenkor persze az előző mondathoz mindig hozzá szokták biggyeszteni, hogy a teljesség igénye nélkül. És ez így is van, hiszen a futball valójában nem a könyvekben, de még nem is elsősorban a pályákon, hanem alapvetően bennünk él. Létünk fontos, kitörölhetetlen és impulzusokban igencsak gazdag része. Szerzőnk nem pusztán felidézi, hanem elénk vetíti, sőt gazdagítja is futballélményeinket, általában örömöt, néha viszont fájdalmat okozva. Hiszen ezernyi tőrdöféssel ér fel, hogy a világ harmadik legnépszerűbb sportversenysorozatának nem szereplői, hanem csupán szemlélői vagyunk, és már a "negyveneseknek" sincs személyes élményük a magyar válogatott Eb-döntős fellépéseiről, a fiatalabbakról nem is beszélve. Nekik nyilván nehéz lesz elhinniük, milyen óriási csalódás volt idehaza az 1964-ben elnyert bronzérem...