Korszerű módszerek a labdarúgó-edzésben [antikvár]

MÉRFÖLDES LÉPTEKKEL ELŐRE Az atom- és rakétakorszak embere mérföldes léptekkel halad előre a testnevelésben, a sportban is. Labdarúgásban például megfigyelhettük a játék rendkívüli meggyorsulását, s vele változott a technika és a taktika is. A mai labdarúgásban az egészen kivételes technikai-taktikai tudású játékosok is közel kétszer annyit mozognak, mint tíz-húsz évvel ezelőtt a technikát erőnléttel pótoló úgynevezett „favágók". Ezeknek a sokat mozgó játékosoknak a sorában olyan világszerte ismert labdarúgók vannak, mint Felé, Di Stefano, Sivori, Garrincha, John Charles, Meszhi, Hamrin, Del Sol. Játékuk láttán szakembereink és szurkolóink, sportújságíróink és olvasóink már jó ideje sürgették: fokozzuk mi is labdarúgóink technikai-taktikai tudásával együtt erőnlétüket is, alkalmazzuk azokat az új módszereket, amelyeket másutt már alkahnaznak, ne maradjunk el a fejlődésben. Barcs Sándor, a labdarúgó-szövetség elnöke számtalan cikkben hívta fel a figyelmet az erőnlét fokozására és új edzésmódszerek alkalmazására. Feleki László, az ismert szakember például ezeket írta egyik cikkében: Közeledniük kellene labdarúgóinknak azokhoz a módszerekhez, amelyeket más, a mérhető sportágakban már feltaláltak. . . Akkor majd lenne elpusztíthatatlan állóképesség, gyorsaság, ruganyosság a technikai és taktikai tudás mellé. Elérhetetlen vágyálom lenne ez? Nos, ez a könyv éppen ezzel foglalkozik: bemutatja a testneveléstudomány legújabb eredményei és a gyakorlati tapasztalatok alapján a más sportágakra kialakított modern edzésmódszerek alkalmazását a labdarúgásban. Mert ezek a módszerek és módszeres eljárások alkalmazhatók a labdarúgók előkészítésében is, mint ahogy alkalmazhatók a birkózók, az ökölvívók, az evezősök, a kézilabdázók, vívók és más sportágak űzőinek edzésében. Több mint két éven át kísérleteztünk azzal, hogy az új módszereket labdarúgásra alkahnazzuk, mégpedig úgy, hogy az erőnléttel együtt a technikai és taktikai tudás szintjét is emeljük, s az erkölcsi-akarati tényezőket is erősítsük. A kísérletekhez egy sor magyar edző nyújtott segítséget, köztük Albert József, Baróti Lajos, Fenyvesi László, Illovszky Rudolf, Kalocsai Géza dr Kapocs! Sándor, Kemény Tibor, Kovács Imre, Lakat Károly, Orczifalvi István, Polyák Gyula, Soós Károly, Szűcs Gyula és Volentik Béla. A sportorvosok közül dr. Kereszty Alfonz professzor, dr. Botár Zoltán, dr. Hollós Olivér (OTSI), dr. Somfalvi Béla (Komló) és dr. Dóra Ferenc (Tatabánya). A módszereket élvonalbeliek és alacsonyabb osztályúak, ifjúságiak és serdülők edzésein próbáltuk ki; gyakorlatok és edzésjátékok tömegét vizsgáltuk meg.