Aranylabdások [antikvár]

Ma már egymást érik telente a különböző szavazások. Szinte minden híres futballmagazin (így a londoni World Soccer, a párizsi Onze-Mondial, hogy csak kettőt említsünk) megtartja a maga ankétját - ezeken a szurkolók szavazhatnak. Aztán a kilencvenes évek eleje óta voksolnak a FIFA-tagországok szövetségi kapitányai, s társultak melléjük a nemzeti tizenegyek csapatkapitányai is. Idén már szavaztak a hivatásos játékosok is - vagy negyvenezren. Tekintélyt adó szavazás mindegyik, de talán egy sem közelíti meg a France Football voksolását. Hozhatnak létre akárhány más, hasonló versenyt, Európa legjobbjának a francia hetilap vetélkedőjének győztesét nevezik. Az ötvenes évek franciáinak egyébként csak hálás lehet a futballvilág. A második világháború pusztítása után lassan magához térő kontinensen egymást érték a nagyszerű kedvezményesek. Megpezsdült a labdarúgás világa is: francia kezdeményezésre létrejött a Bajnokcsapatok Európa-kupája, a kontinensbajnokság, s nem utolsósorban 1956-ban a France Football megválasztotta Európa legjobbját. Az első kitüntetett még szinte életműdíjat kapott: az akkor már 37 éves, de még mindig profiként tündöklő Stanley Matthews kapta az aranylabdát.