Ezüstérmes sakkolimpia [antikvár]

Emlékezetes, hogy 1970 őszén Siegenben, a XIX. Sakkolimpián a Portisch Lajos, Lengyel Levente, Bilek István nemzetközi nagymesterekből, továbbá a Forintos Győző, Csom István és Bibit Zoltán nemzetközi mesterekből összetevődő magyar válogatott hazánk felszabadulása óta a legnagyobb sikert érte el, ezüstérmet szerzett. A Magyarok a dobogón című könyv pedig, amelyben közreadtuk az olimpia sakkjátszmáit, számottevő könyvsikert ért el. Örvendetes, hogy 1972 őszén Skopjéban, a XX. Jubileumi Sakkolimpián a Portisch Lajos és Bilek István nemzetközi nagymesterekből, illetve Forintos Győzőt Bibli Zoltán és Csom István nemzetközi mesterekből és Sax Gyula mesterből álló válogatott csapatunk nemcsak megismételte jó szereplését, hanem a magvar sakkozás történetében az eddigi legnagyobb diadalt aratta! Úgy véljük ez kellőképpen indokolja, hogy az Ezüstérmes Sakkolimpia című kiadványban közkinccsé tegyük azokat a játszmákat is, amelyek mindennél jobban bizonyítják, hogy Skopjéban a XX. Sakkolimpián résztvevő 63 ország válogatottjai között milyen ádáz küzdelem folyt a dobogóra kerülésért, illetve a helyezésekért. Sokan bizonyára úgy vélik, túlbecsüljük az egymás után immár másodszor elért ezüstérem jelentőségét, hiszen csapatunk mégsem került a dobogó legmagasabb fokára, holott más sportágakban a magyar válogatott csapatnak ez már több ízben is sikerült. Egyesek talán még arra is hivatkoznak majd, hogy a magyar sakkválogatott Londonban, 1927-ben és Hágában, 1928- ban első helyen végzett. Ezek a megállapítások azonban nem helytállóak.