A világ legerősebb embere [antikvár]

Bevezetés 1958. január 28. Ekkor születtem, Ősiben, Várpalota szomszédságában, a Bakony közelében, egy csodálatos, gyönyörű szép településen, amelynek akkor körülbelül 2500 lakosa volt. Olyan helyen és olyan körülmények között jöttem a világra, amely már eleve meghatározta az ember életét. Ezt a helyet még a mai napig is úgy hívom, hogy ez a világ legcsodálatosabb helye. Ha lehetne rá jelzőket használni, akkor azt mondanám, hogy ott a tiszta természet, az erkölcs, a tisztaság és a felhőtlen boldogság lakott valamennyi tárgyban és személyben. Nemcsak én, hanem az ott élők apraja-nagyja egy kis családot alkotott. Amit az ember az első éveiben lát, hall és tapasztal, az a lelkébe vésődik, és további életének meghatározó eleme lesz. Mi, akik már kiskorunk óta a természet lágy ölén, a természet adta csodás lehetőségek között éltünk, amit a patak, az erdő, az állatok gyönyörű látványa és természetes rendje határozott meg. A természet közelsége hihetetlen nagy hatással volt rám és a falu valamennyi kisgyerekére, hisz a friss levegő alapvetően biztosította a fizikai, és pszichikai fejlődésünket is egyaránt. Már az óvodában is, majd általános iskolás koromban is egy örökmozgó fiúcska voltam, fel voltam töltődve a környezetem által nyújtott természeti lehetőségekkel. A csintalanság, a rosszaság, az a gyermeki csibészség is másképp nézett ki, mint amit az életünk későbbi szakaszában tapasztaltunk. 5