Vulkan nyomában [antikvár]

PR0L06USCaldera - TorrenA horda lávafolyamként hömpölygött. A cseppjeit hús és gépek alkották, de az áradat a fortyogó szikla haragjával tört előre. Mindent elborított, ami felett pedig átcsapott, azt mindörökre elpusztította. Nem volt erő, mi megállíthatta volna.Eltátott pofák mindenütt, elég nagyok ahhoz, hogy elnyeljék ezt a világot. A szemekben pedig ott csillant az éhség, hogy elemésszék őt és a családját.A Torrens bástyafokán állva Emil Becker ide-oda rángatta a makrotávcsövét. Szíjas izmokat és vicsorgó arcokat látott, és irdatlan lánctalpas gépeket. Végignézte, ahogy a gigászi erő mozgásba lendül. Hiába állította maximumra a nagyítást, így is csak villanásnyi részleteket látott az ellenség fegyvereiből. A totális pusztulás elmosódott rémképeit.Az orkok már most ennyire közel jártak.Becker leengedte a szeme elől az eszközt, így odalettek a részletek is, és nem maradt más, csak a vegytiszta borzalom, ahogy a hihetetlen hadsereg keresztülcsörtetett a dzsungelen. Szinte érezte, ahogy megcsapja a falak felé hullámzó idegenek szele. A városát akarták. A családját.