Daedalus I-III. [antikvár]

Első fejezet 2132. július 24. AMarsot halottnak tartották, csak egy nagy, hideg kőtömbnek az űrben. Ezúttal a Mars nagyon is élőnek - és dühösnek - tűnt. Shaila Jain főhadnagy végigrohant a föld alatti barlangon, konténer méretű kőtömbök elől ugrált félre, miközben a talaj folyamatosan rázkódott alatta. Talán a Marson nem kellett volna ilyen földmozgásnak lennie, a nő mégis úgy érezte, hogy egy rengés kellős közepébe csöppent. Shaila tíz éve szolgált a Királyi Haditengerészet és az US/EU Szövetségi Űrparancsnokság kötelékében, de a marsi földrengés számára is új volt. Legalább a kiképzése elegendőnek bizonyult, hogy kivonszolja onnan a seggét; megragadta társát, Stephane Durand doktort, és a lávacső - az AustraUs-hegység vörös lejtői alatt rejlő, körkörös barlang - közepe felé lökte. Abban reménykedett, hogy a barlang közepe elég messze lesz a leomló falaktól, és talán a mennyezet is kitart. - Hol van Kaczynski? - kérdezte Shaila a komon keresztül, hangja enyhén visszhangzott a nyomáskiegyenlítő ruhában. - A falnál volt - válaszolta Stephane, francia akcentusa még a hangja remegésén is átütött. - Nem látom. - A picsába! Menjen a nyílás alá! - parancsolta a főhadnagy, és egy újabb erőteljes lökéssel adott nyomatékot az utasításnak. A lávacső közepén nagyjából ötvenméteres magasságból aláeresztett kötelek felé te-rehe a fiatal bolygógeológust. - Ott biztonságosabb, nem? Stephane botladozva próbálta kikerülni a lezúduló kőtömböket. - Nem tudom. Ez az egész teljesen értelmetlen! - Majd később keresnek benne értelmet! - vágta rá Shaila egy újabb lökés kíséretében. - Jain Kaczynskinak! Ed! Jelentkezz! Semmi válasz. 8 michael j. martinez