A majomisten elveszett városa [antikvár]

1. FEJEZET A pokol kapuja A világ egyik utolsó ismeretlen vidéke a Honduras belsejében elterülő La Mosquitia. A hatalmas, vadregényes területet esőerdők, mocsarak, lagiínák, folyók és hegyek borítják. A térképek korábban a Portai del Inferno, azaz a pokol kapuja néven említették a vidéket, mivel olyan félelmetes volt. Ez a világ egyik legveszélyesebb területe, az embereknek több száz év alatt sem sikerült bejárniuk és megismerniük. Még most, a 21. században is több száz négyzetkilométernyi őserdő vár tudományos feltárásra. Mosquitia szívében sűrű őserdő borítja a néhol kétezer méteres magassághoz közelítő óriási hegyláncokat, amelyeket mély szurdokok, magas vízesések, zúgó folyamok szabdalnak. Az évi átlagos csapadék mennyisége eléri a háromezer millimétert, ezért gyakoriak a hirtelen áradások és földcsuszamlások. Helyenként az összegyűlt sártenger elevenen nyeli el az erre tévedőt. Az aljnövényzetben mérges kígyók, jaguárok vadásznak, és olyan kúszónövények találhatók, amelyek kampós tüskéikkel megtépázzák az ember húsát és ruháját. Itt még egy tapasztalt felfedezőkből álló, bozótvágókkal, fűrészekkel jól felszerelt csapat sem tud napi négy-öt kilométernél többet haladni. Ráadásul Mosquitia felfedezőire nem csak a természet veszélyei leselkednek: Honduras „büszkélkedhet" a világ egyik legrosszabb gyilkossági statisztikájával. A Dél-Amerikából 13 ! ' I ¦1