A magyar föld népeinek története a honfoglalásig [antikvár]

Magyarország földje a régészeti leletek tanúsága szerint már több mint százezer évvel ezelőtt lakott terület volt. Az emberi élet nyomaira vonatkozó legősibb hazai emlékek az ember fejlődésének olyan korai korszakára mutatnak vissza, melyben még pattintott kőeszközök szolgáltatták az őshorda állapotában élő ember kezdetleges eszközeit. A modern természettudományos és őstörténeti kutatások bebizonyították, hogy azok előtt a barlanglakók előtt, akik hazánk földjén az emberi élet megindulását képviselték, már évmilliók fejlődése állott. Darwin és követői világítottak rá arra, hogy az ember eredete az állatvilágban nyúlik vissza és fejlődése nem választható el a természet fejlődésétől. A természet sok millió éves fejlődésére volt szükség ahhoz, hogy az emberszabású majmoknak az a fajtája, melytől az ember származott, tökéletesedése során eljusson az emberréválásig. A darwini tanokat a modern természettudományok és a régészet eredményei sokoldalúan igazolták. Az ősemberi csontleletek rávilágítottak az ősember és az emberszabású majom közötti fejlődési kapcsolatokra és fényt derítettek azokra az állomásokra, melyeken keresztülment, míg végül elvált az ember útja az emberszabású majométól. Nagy fontosságúak voltak ennek az útnak a felderítése szempontjából azok a tudományos kutatások is, melyek felfedték azt a változó természeti környezetet, melyben az ember ősének, illetve az ősembernek az élete lepergett.