Utak egymástól [antikvár]

Tulajdonképpen folytatás ez a könyv. A szerző Utak egymáshoz című munkájának, és a benne foglaltaknak a továbbgondolása. Témája azonban korántsem annyira biztonságos, mint az említett könyvé. Az Utak egymástól a szeretői viszonyokról szól. Azokról a viszonyokról, melyek ugyan, tudjuk jól, átszövik párkapcsolatainkat és kusza hálózatot hoznak létre szerelmi és hűségkapcsolatainkban, mégis tabuként kezeljük őket, és elsősorban erkölcsi szempontok alapján ítélünk róluk, vagy felismerve a szaftos pletyka lehetőségét csámcsogunk rajtuk. Belső Nóra pszichiáter szakértőként, bölcs, tapasztalatokkal teli nőként és anyaként, irodalomkedvelő és művészeteket értő, figyelmes elemzőként nyúl a témához. Anélkül beszél a „harmadikról” (netán negyedikről, ötödikről…), hogy pálcát törne történeteinek hősei fölött, vagy példájukat említve maga akarná megmondani, mi helyes, és mi nem az. Számtalan oldalról közelítve igyekszik kideríteni, párkapcsolataink mely szakaszában bukkanhat fel a „szerető”, milyen szükségleteket elégíthet ki egy efféle kapcsolat, milyen hiányokra lehet gyógyír, mely feltáratlan, személyiségbeli problémáinkat hozhatja felszínre. Mikor szükségszerű a megjelenése, milyen jelekből következtethetünk a „harmadik” jelenlétére, mikor rombol, és mely esetekben lehet építő a „szeretősdi”. Könnyed a hang, de a mondandó komoly és elgondolkodtató. Szemforgatóknak és a strucc-attitűd híveinek nem ajánlott. Mindenki másnak azonban, aki hajlandó tudomást venni kapcsolataink ezen formájáról, aki tanulni, fejlődni szeretne a könyv által hozott életsorsok példáiból, igen. „Hangsúlyoznom kell, hogy párkapcsolatokról lesz szó. Jókról és rosszakról. Működőekről és elrontottakról. Hogy melyik a vállalható? Azt döntse el mindenki saját maga. Ki kell tárgyalni a pikánsnak számító részleteket is, amennyire lehet, tabuk nélkül, de úgy vélem, azt is, hogy időnként szinte miért törvényszerű, és, bármennyire furán hangzik, lelki szempontból miért egészséges megoldás egy szerető az élet kihívásaira. Dosztojevszkij írja a Bűn és bűnhődésben: „Sose kezeskedjék olyasmiről, ami férj és feleség, netán szeretők között történik. Ott mindig van egy zugocska, amelyet csak ők ketten ismernek, senki más a világon.” (Vári Erzsébet ford.). Bölcs tanács.”