Táblázatos elmegyógyászat [antikvár]

Hátsó borító kissé sérült.
Az elmegyógyászatban eltöltött több, mint 30 éves tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a páciensek, hozzátartozók, illetve az egészségügyi dolgozók a pszichiátriához való nem ritkán negatív viszonyulása nem törvényszerű sajátossága ennek a szakterületnek. Ez sokkal inkább a kellő (alap)ismeretek hiányának, illetve a leginkább ebből következő, gyakran nem is tudatos (többgyökerű) félelemnek a következménye. Ugyanakkor a jelenség komoly szerepet játszik az elmebetegségek és elmeorvoslás méltánytalanul kedvezőtlen megítélésében (un. stigmatizációban). Kedves kollégám! Ezek a talán kissé rendhagyó bevezető megállapítások nem az Ön kedvét akarják elvenni az elmegyógyászat alapjaival való megismerkedéstől. Sőt! Olyan ismeretanyagot szeretnék átnyújtani, amely meggyőzi Önt is. Arról, hogy az általános orvosi szabályok az elmegyógyászatban is érvényesek. Hogy a differenciáldiagnózis, az általános orvosi attitűd itt is kiemelkedő fontosságú. Hogy a kimenetel becsülhető. Arról, hogy igenis vannak gogyítható kórképek, és a krónikus betegségek (a legsúlyosabbakat is beleértve) korszerű kezelés mellett szintén vállalható, élhető életminőséget nyújthatnak. Hogy egyre több hatékony és biztonságos gyógyszerrel és kezelésmóddal együtt. Végül fontosnak vélem annak bemutatását is, hogy az elmegyógyászat számos ponton érintkezik az összes orvosi szakterülettel, ezért alapjainak ismeretét egyetlen orvos sem nélkülözheti.