Vigasztalások könyve [antikvár]

A földön az ember volna a legboldogtalanabb teremtmény, ha sebeire gyógyító írt, fájdalmaira balzsamot nem találna. Mert a szenvedéseket egyedül az embernél teszi öntudatossá a magasabb értelem. Szükségünk van tehát mindnyájunknak vigasztalásra, mint a fonnyadt virágnak a hajnal üdítő harmatjára. Ez az oka, hogy a vergődő lélek szívesen föltárja sebeit. A "legnagyobb sebet, a szív bánatát". (Jéz. Sir. 14. 3.)