Káin, a törvényszegő / Mózes, a törvényalkotó [antikvár]

Szondi Lipót, a világhírű, magyar származású pszichológus még Budapesten, 1936 és 1944 között dolgozta ki az ún. sorsanalízis elméletét, és ezzel új mélylélektani „iskolát" alapított. A mélylélektan történetében Szondi a „családi tudattalan" felfedezőjeként szerepel. Vizsgálatai alapján megállapította, hogy egyes családokban generációkon keresztül a „káini" hajlamok, gyilkos indulatok és sorsok ismétlődnek. Elméletében e „kényszersorsok" mellett, a „választott sors" lehetőségét sem zárta ki teljesen. Ehhez a „mózesi" felemelkedéshez - Szondi koncepciója szerint - a sorsanalitikus terápia adhat segítséget A családfakutatással, a személyiség gyökértényezőinek (Szonditeszttel végzett) feltárásával válik esetleg lehetővé a beteg, az olykor káini bűnöket elkövető személyiség számára a sorsválasztás. A Káin, a törvényszegő és Mózes, a törvényalkotó „főszereplői" inkább szimbolikus, mint történeti személyek: a „kényszersors" és a „választott sors" képviselői. Az idős Szondi a bibliai történeteket felidézve, sorsanalitikus tapasztalatait vetíti vissza a Gonosz és a Jó megszemélyesítőire. A Káin több pszichológiai ismeretet tartalmaz, jó áttekintést ad a sorsanalízisről. A Mózesban több az erkölcsi-filozófiai gondolat és a művelődéstörténeti, irodalmi példa. Mózes Isten (Jahve) választott embere, aki maga és a héber törzsek felemelkedéséért megküzd saját és népe káini indulataival, a kedvezőtlen természeti és társadalmi erőkkel. Igaz, Mózes és az exodus generációja nem jut el az ígéret Földjére, de a pusztában mégis megszületik a Tízparancsolat (a lelkiismeret és erkölcs Törvénye). Ez Mózes „felelete" saját (és az emberiség máig élő) Káinjának. Szondi Lipót e két, egymáshoz szervesen kapcsolódó könyve nemcsak a sorsanalízis alapkérdéseivel ismertet meg bennünket; a bibliai téma „drámai", igen kulturált feldolgozása egyben érdekes olvasmány is.