Hasonmás - Az ember kettőssége [antikvár]

El nem múló ámulattal tölt el, hogy egyazon emberben egy időben vagy rövid idő multán milyen végletesen ellentmondó érzések, gondolatmenetek és cselekedetek lépnek fel - írtam egyik könyvem első mondataként. Úgy láttam, hogy az ember sokkal inkább arra van "programozva", hogy az összeegyeztethetetlent összeegyeztethetú lelki manővereket végezzen, semmint a belső ellentmondásmentességre. Aligha foglalkoztatott volna oly erősen a cinizmus, a fanatizmus, a "kegyes csalás", ha nem azok lettek volna a társadalmi-történelmi tapasztalataim, amik voltak. Hamarosan úgy éreztem, hogy elkezdtem valamit, de távolról sem jutottam a végére. A pszichológiát az elbeszélőirodalom sok bonyolult és izgató lelki jelenség között a hasonmások bemutatásával is megelőzte. Benük élesen látható az ember kettőssége. Miközben gyűjtögettem az irodalmi szövegeket, illetve személyiség- és klinikai pszichológiai non-fiction-öket, a társadalmi változások a kettősségnek nemcsak új megnyilatkozásait kínálták fel, hanem korábban "zárolt" eseményeket is. Eredeti szándékomat meghaladóan dolgozhattam e különös ember- és társadalomismereti munkán, amelynek nemcsak címzettjei, többnyire alanyai is mi vagyunk. Olvassuk hát magunkat; egy mást: egymást!