Gondolatok az álomról és az önismeretről [antikvár]

A könyvtest enyhén félrenyomódott.
C. G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt az emberiség történeti múltjára, de a fókuszba korunk, a huszadik század emberét állította - a történelem által próbára tett, megtiport és megalázott, ám újra meg újra küzdésre kész embert. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével. "A nagy álom a jövő, és annak az új világnak a képe, amelyet még nem értünk." "Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet." "Képtelenek vagyunk együtt élni a dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek." Előszó részlet: Az utóbbi években megértettem, hogy az álmokkal kapcsolatos tudattalan jó barát és tanácsadó lehet. Minden este örülök barátaimnak, az álmoknak. Az álom a legtisztább terméke tudattalanunknak; az álom ugyanis - ellentétben tudatunkkal - nem manipulálható. Sokan azt mondják: "Én sohasem álmodom" vagy "Minden álom szertefoszlik". A modern álomkutatás mégis kiderítette, hogy minden ember álmodik, mégpedig minden éjjel. Csak éppen nem tudunk róla. Ha tizennégy napnál tovább nem álmodnánk, nem élhetnénk többé. Az álom tehát létszükséglet...