Emberismeret [antikvár]

Részlet a könyvből: A LÉLEKTAN MAI ÉRTELME. Az óra befejeződött. Még egyszer végignézünk az osztályon és ott látjuk magunk előtt a harmadik padban Kovács Jánost, az új tanulót. A többieket már ismerjük, Kovács Jánost még nem. Tudatosítsuk egyszer, hogyan ismerhetjük meg a tanulókat, milyen adatok alapján ítélkezünk róluk igazságosan és helyesen vagy igazságtalanul és helytelenül? Majdnem minden ember azt tartja magáról, hogy ő jó emberismerő. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést nem a köznapi vélekedés, hanem a tudomány oldaláról! Hepner, amerikai pszichológus, 1941-ben tizennégy egyetemi hallgatót, fiúkat és lányokat vegyesen, beöltöztetett teljesen egyforma ruhába. Hajukat erősen hátrasimíttatta, csak arcuk és felsőtestük volt látható. Kiválasztott nyolcvannyolc embert, akik magukat kitűnő emberismerőknek tartották, akik igen sokat forogtak az életben az emberek között. Ezeknek először is meg kellett állapítaniok, hogy a fenti egyetemi hallgatók közül ki az értelmes és kit tartanak kevésbbé intelligensnek. Szokás azt mondani, hogy az értelmesség az emberi arcról sugárzik. Az egyetemi hallgatók értelmességének, intelligenciájának pontos adatát a kísérlet vezetője vizsgálatok alapján pontosan ismerte. Kiderült, hogy ezek a magukat jó ember ismerőknek tartó egyének képtelenek voltak arra, hogy látás útján pontosan felismerjék az intelligenciát. Még meglepőbb volt az eredmény, amikor azt a feladatot kapták, mondják meg, melyik a férfi és melyik a nő. A nyolcvannyolc ember közül csupán három találta el pontosan mind a 14 egyetemi hallgató nemét. Arra vonatkozóan sem tudtak pontos feleletet adni, hogy melyiket tartják szorgalmasnak és melyiket nem. Úgy látszik, hogy a mindennapi emberismeret a szigorú vizsgálatot nem állja meg. Lássunk azonban egy másik példát.