Te magad vagy a hegy [antikvár]

Előszó Az élet, akárcsak a természet, gyakran még olyankor is a segítségünkre siet, amikor viszontagságokkal, kellemetlenségekkel, változásokkal kell szembenéznünk. Ahogy az erdőtüzek létfontosságúak a környezet ökológiájában - új magvakat fakasztanak, amelyek aztán kicsíráznak a hőtől, és egész fanemzedékek születnek meg belőlük -, időről időre a mi lelkünk is keresztülmegy a pozitív szétesés vagy megtisztulás időszakain, amelynek során elengedjük régi énképünket, és újjal váltjuk fel. Tudjuk, hogy a természet a határokon a legtermékenyebb, ott a legexpanzívabb, ahol különböző klímák találkoznak, ugyanígy mi is akkor alakulunk át, amikor szélsőséges állapotokba, olyan helyzetekbe kerülünk, hogy ki kell lépnünk komfortzónánkból, és újra kell rendeznünk sorainkat.^ Amikor nem támaszkodhatunk megküzdési mechanizmusainkra, hogy elfedjük életproblémáinkat, úgy érezzük, mélypontra jutottunk. Az igazság az, hogy ez a fajta rá-eszmélés olyankor történik, amikor végre megbékéltünk