Színlelni boldog szeretőt [antikvár]

Részlet a könyvből: Úgy teszek, mintha aludnék. A Széchenyi strand meleg vize medencéjében negyven körüli, félkopasz - mint hallom - adminisztrátor kamatoztatja hézagos filozófiai ismereteit egy korban hozzáillő molett családanyánál. Húsz percre, a víz hőfokának kollektív megállapításával kezdődött az ismeretség, jelenleg a szabadság vulgáris értelmezésénél tartanak, nevezetesen, hogy mihez van joga az embernek, aki történetesen csak egyszer él. Messzemenően egyetértenek, de mielőtt az egyetértés meddővé válnak, antropológiai ismereteivel brillírozik a kopasz, és azt mondja: - Nézze, nem vagyunk már gyerekek. Milyen igaza van! A molett asszonyka is egyetért, de mielőtt az elmélet áthatná a gyakorlatot, jelentőségteljesen megmozdulok. Gondolom, a kopaszodó szabadságelméleti kandidátusjelölt tudja, hogy nincsen mozgás anyag nélkül. Nyertem. Tudja. Rám néznek, viszont nem zavartatják magukat. ismeretlen katona vagyok, fegyvertelen és veszélytelen.