Personal pastoralis [antikvár]

„Sohasem a tömegek a döntők, hanem az egyének. Amit azok látnak és megvalósítanak, az megtörténik." (Mindszenty József) ^ ELŐSZÓ „Nil sub sole " ^ s valóban, az ember egyéni kezelése egyidős az Egyházzal. Érdemes lenne egyszer a „lélekgyógyász" Jézust figyelve elmélkedni át az evangéliumokat. Mint papnevelő spirituális három év alatt a különböző vérmérsékletű, pszichikai és fizikai adottságú embereket olyan apostoli egyéniségekké neveli, akik mégis megtartják természetük egyéni sajátosságait. Gondoljunk csak Péter, János vagy Tamás alakjára és egyéniségük fejlődésére. Nincs az az ügyes pszichiáter vagy pedagógus, aki olyan hozzáértéssel tudna hozzányúlni az ugyancsak nehezen kezelhető, excentricitásra hajló női pszichéhez, mint Jézus, és főként eredményesen. Mária, Márta vagy a szamariai asszony Ami pedig az eredményességet illeti, gondoljunk Mária Magdolnára. Nemcsak a tény, hogy akaratgyenge bíínösből szentet nevel, hanem ahogy ezt a jellemalakítást csinálja. A nő szubjektív és nem eszményre beállított. Átalakításának problematikája éppen itt van, hisz a jellemeszményt nem tudja közvetlenül megragadni, mint ahogy más eszményt sem, csak más szubjektumon keresztül. Ennek azonban az a nagy veszélye, hogy megragad a szubjektumnál, illetve csak azon keresztül látja és csak azt az eszményt, amit a szubjektum mutat. Ha pedig szubjektum nélkül történik próbálkozás, akkor sok esetben természetellenes, hideg, visszafojtottan gátlásos egyéniséggé formálódik, mint pl. jó néhány szerzetesnő karakterében látjuk. Jézus szubjektív szeretettel kezeli Mária Magdolnát, de nem hagyja meg pusztán ennél, hanem megragadtatja vele a jellemeszményt. Közben szubjektív szeretete is megmarad és így válik jellemé, természetes egyéniséggé. Még csak egyet Jézus emberkezeléséről. Soha nem választja szét az emberben a természetest és a természetfelettit, amikor gyógyítja. A