Miért marad? [antikvár]

Előszó Ez a kézikönyv elsősorban azon szakemberek számára készült, akik hivatásuknál fogva rendszeresen találkoznak bántalmazott nőkkel és gyerekekkel. Tapasztalataink szerint a magyar oktatási intézményekben még mindig igen esetleges, hogy elhangzanak-e naprakész és tudományosan alátámasztott ismeretek a családon belüli erőszak jellemzőiről és kezelési módszertanáról, ezért e tömör összefoglaló sokaknak adhat hasznos tudást a mindennapi munkához. A családon belüli és párkapcsolati erőszakról szóló pontos tudás nélkül ugyanis a segítő továbbra is értetlenül állhat a „Ha bántják, akkor miért marad?" kérdés előtt. Noha ez a kézikönyv elsősorban szakemberek számára készült, meggyőződésünk, hogy másoknak is hasznára válhat. Azok, akik akár családi, akár baráti körben találkoznak párkapcsolati erőszakkal, értékes eszközt kapnak: a tudatosság és a cselekvés bármelyikünket támogató „laikus szakemberré" tehet. A bántalmazás felismerésében és az erőszakos kapcsolatokból való kilépésben ugyanis kulcsfontosságú az a segítség, amit a barátok és családtagok, munkatársak és ismerősök adhatnak. A hatékony segítségnyújtás elengedhetetlen feltétele a megfelelő szaktudás. A családon belüli erőszak jelensége, illetve az erőszakot elszenvedő, valamint az erőszakot elkövető személyek megítélése körüli tévhitek és előítéletek (pl.: „a bántalmazott nők maguk is hibásak, ha akarnának, bármikor kiléphetnének a kapcsolatból") sokszor jelentősen megnehezítik a megelőzést és a beavatkozást. A szociális szférában például hatékonyabb eszközök híján a problémát időnként a bántalmazó által uralt családban felnövő gyerekek „kiemelésével" próbálják megoldani, ahelyett, hogy a veszélyeztető családtag eltávolításán fáradoznának. Hasonló gondot okoz, hogy a bántalmazás miatt menekülni kényszerülő nők és gyerekek számára alig állnak rendelkezésre biztonságos menedékházak. A pszichológusok, pszichiáterek, orvosok jelentős része elmulasztja az erőszak felismerését, vagy olyan módon avatkozik be, amivel cserbenhagyja vagy még nagyobb veszélybe sodorja az érintettet. A joggyakorlatban gyakori eset, hogy a jogalkalmazók a párkapcsolati erőszak tényének fel nem ismerése vagy figyelmen kívül hagyása miatt nem használják hatékonyan a rendelkezésükre álló jogi eszközöket. Meggyőződésünk, hogy a párkapcsolati erőszak nem magánügy. Nyilvánvaló, hogy a problémára adott szokásos áldozathibáztató reakciók és