Mi rontottuk el? [antikvár]

Sok éve már, hogy minden héten megválaszolok 10-12 levelet. Ezeket a leveleket szülőktől kapom, akik tanácsot, segítséget várnak gyermeknevelési gondjaik megoldásához. Levélíróim kisebbik része egyfajta „megelőzés" érdekében ír: arra kíváncsi: mit tegyen - illetve mit ne tegyen - annak érdekében, hogy elkerülje azokat a csapdákat, buktatókat, amelyekkel szülőként valószínűleg szembe kell néznie az elkövetkező évek során, és amelyek rossz irányba terelhetik gyermekük fejlődését. A legtöbb szülő azonban a „mélységből kiált"; úgy érzi, kudarcot vallott, hiszen gyermeke nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, fejlődése, magatartása, életvezetése aggasztó módon eltér azoktól a normáktól, melyeknek jegyében ő - a szülő - kislányát, kisfiát nevelni igyekezett. Természetesen mindezért a legtöbb szülőt gyötri a lelkiismeret. „Tanár úr, hol rontottam el?" - kérdezik, és: „Mit kell tennem, hogy a hibát helyrehozzam?" A könyv, amit az olvasó a kezében tart, ezekből a levelekből - és természetesen a rájuk adott válaszokból - közöl válogatást. Nagyon örülök annak, hogy a Kiadó elhatározta: csokorba gyűjti őket, és könyvet formál belőlük, ugyanakkor felmerül bennem a kérdés: érdemes?