Jól karbantartott boldogtalanság [antikvár]

Öt estén át tíz előadást tartottunk meglepően nagy hallgatóság előtt. Farkas József teológiát tanított, Karsay Eszter pedig a lelkigondozás gyakorlati igazságait hirdette. A két gondolatsor önállóan is megáll, egybefoglalva pedig egyik kiegészíti, színesebbé, emberközelibbé teszi a másikat. A teológiai alapvetés lényege: a mi Istenünk boldog Isten (I.Tim. 1:11), s amikor minket "isteni természet részeseivé" teremtett (II.Pét. 1:4), ez azt is jelenti, hogy boldogságra teremtett. A bűnök érzelmi vetülete (sok egyéb üdvösséges hatása mellett) a boldogság. És pedig nem a mi magunkat dédelgető álmodozásaink szerint, hanem - Jézus örömének módján (Ján. 15:11). A két szerző alapállása tehát az, hogy a boldogság legmélyebb valóságában nem csupán ember-ügy, hanem radikálisan (gyökereitől kezdve!) Isten-ügy. A boldog Isten önközlése és ennek "társasjátéka" az embervilágban. Mindent meghatároz az, hogy milyen Istenben hiszünk (haragszik? büntet? elítél? szeret?). Mi azt hisszük és valljuk, hogy "Az Isten szeretet". Aki ezt a teológiai alapállást nem érti és csupán praktikus bölcsességeket akar kiolvasni ebből a könyvből - egyébként erre is nagyon hasznos ez a könyv -, az nem értette meg, hogy mit akartunk elmondani ezeken az estéken. Itt sem segít más, csak az, hogy "Jövel teremtő Szentlélek!" Nyisd meg az olvasók szívét, elméjét, akaratát annak az isteni valóságnak befogadására, aminek tökéletlen emberi hordozója a boldogság szó. Ha az isteni kegyelem megáldja az itt következő gondolatokat, akkor ez nagyon jó könyv lesz. Hármunkon fordul meg a dolog: a Szentlélek, az Olvasó és a szerző-páros. Bárcsak tenné - tegye! - mindenki a magáét! Áldott olvasást kívánnak a szerzők. Budapest, 1997. november 6.