Értelemkeresés és életöröm [antikvár]

Értelem és öröm Az értelem (csak) fellelhető Akaidban nem szoktunk azon töprengeni, hogy értelmes-e az életünk. Valamiképp magától értetődőnek tartjuk, hogy az, s ez a meggyőződés ott rejtőzik érzéseink és gondolataink hátterében mint mindennapi fáradozásaink és törekvéseink, jóllehet láthatatlan, mégis szilárd alapja. Olykor azonban, sajnálatos módon, előfordulhat, hogy ez az értelemháttér és értelemalap annyira elhalványul, hogy már-már megfoghatatlanná válik, s olyan dolgok lépnek a helyére, amelyek kevésbé tesznek jót, mint például a hatalom, a presztízs, a pénz, a siker, a karrier utáni vágy , értelemellenes cselekedetekre csábítva az embert, aki a hajszoltság, a rohanás és a kényszerű megalkuvások miatt gyakran - mindenek ellenére - kudarcot vall. Az is előfordulhat, hogy „semmi" nem furakszik a helyére, jobban mondva a Semmi tolul oda, belső fáradtság, üresség, fásultság, feladás, önmagunk és a világ előli menekülés formájában. Az eredmény pedig mindkét esetben ugyanaz: irritáló értelmetlenségérzés, ami minden életörömet megöl. Nos, senki sem mondhatja meg egy másik embernek, miben leljen értelmet. Sőt, önmaga számára sem választhat önkényesen értelemforrást. Az élet értelmére csak rálelni lehet, mint a virágra az út szélén, s csak akkor, ha olyan úton haladunk, amely virágokkal borított tájon vezet át - a betonsivatagban bolyongó ember aligha fog virágokra lelni. A hasonlat azt szeretné érzékeltetni, hogy csak értelemlehetőségek után kutatva lehet értelemre lelni. A kutatásban pedig segíthet egy másik ember, tanácsadó "^^gy jóbarát is. . 7 .