Családok a szentlélekben [antikvár]

ELOSZO Ma ünneplem házasságkötésem 25. évfordulóját és számba veszem azt a sok áldást, amit eddig kaptam. Áldásaim közé sorolom szerető feleségemet, aki ez alatt a sok év alatt mindig mellettem állt, 4 csodálatos gyermekemet, akik szívem örömei, valamint a szüleimet, akik oly jó példát adtak a keresztény házasságról és családi életről, és akik már eltávoztak jól megérdemelt örök pihenőhelyükre. De áldásaim közé sorolom azoknak a fivéreimnek és nővéreimnek százezreit is Krisztusban, akik együtt szolgálnak velem abban a nemzetközi keresztény közösségben, mely a családi élet megújításán fáradozik. Hála tölti el szívemet Isten iránt mindazért, amit eddig értem tett, és mindazért, amit megenged, hogy én tegyek másokért. Eletemről elmondhatom, hogy rendben van. Ez azonban nem volt mindig így. Amikor megházasodtam, még nem értettem Isten tervét a házassággal és a keresztény családi élettel kapcsolatban. Csak polgári házasságot kötöttem feleségemmel. Talán a kényszer legalább annyit nyomott a latba (állapotos volt), mint a szerelem. Csak 8 év után (amikor már két fiam volt) kötöttünk egyházi házasságot is. Akkor értettem meg végre, hogy addigi életünket Isten kegyelmének teljessége nélkül éltük. Újratalálkozásom az Úrral elég viharos volt. Azelőtt ugyanis világias életet éltem, és nem igazán éreztem elkötelezettséget a keresztény családi élet iránt. Ha nem lett volna a feleségem szeretete és kitartása, ugyanúgy végeztük volna mi is, ahogy sok más házaspár: elváltunk volna, és mi is részét képeztük volna a zátonyra futott családok zord statisztikájának. 9