Békés szülő, boldog gyermek [antikvár]

Előszó Egyik reggel értékes leckét kaptam a szomszédaimtól, miközben azt figyeltem, hogyan tanítja Dávid a hétéves kisfiát, Kellyt a benzinmotoros fűnyíró használatára. Épp azt mutatta, hogyan forduljon meg vele a pázsit végénél, amikor a felesége, Jan odakiáltott neki valamit. Dávid megfordult, hogy válaszoljon neki, miközben Kelly egyenesen keresztültolta a fűnyírót a pázsit szélénél fekvő virágágyáson - jó fél méteren földig tarolt virágokat hagyva maga után! Amint Dávid meglátta, mi történt, kezdte elveszíteni az önuralmát. Rengeteg időt és energiát fektetett abba, hogy mindenki az ő virágágyásait irigyelje a környéken. Abban a pillanatban, amikor felemelte a hangját, hogy szegény Kellyre zúdítsa a dühét, Jan ott termett mellette, a vállára tette a kezét, és így szólt: „Dávid, kérlek, ne felejtsd el, hogy gyerekeket nevelünk, nem virágokat!" Több mint negyven éve annak szentelem magam, hogy olyan emberek százezreinek nyújtsak ösztönzést és támogatást, akik szakmai és személyes céljaik megvalósítására törekednek. A legtöbb ember számára az egyik legnagyobb kihívást az a célkitűzés jelenti, hogy figyelmes, eredményes és együtt érző gyermeket neveljen, valamint őszinte, meghitt, örömteli kapcsolatot ápoljon vele a kamaszkori és fiatal felnőttkori évek során is. Mint tudjuk, ez nem könnyű feladat. A tréningjeimen naponta találkozom olyan felnőttekkel, akik azzal küzdenek, hogy meggyógyítsák és leküzdjék magukban a ,1 ; . '¦' 1 .1 'tii ^^