Az igazságtalanság pszichológiája [antikvár]

Bevezetés Igazságtalanság, igazságtalanságérzés, rágódás az igazságtalanságon Az igazságtalanság az „igazságosság hiánya". Történik velünk valami, ami nem illeszkedik a dolgok rendjébe, a világ nem a megszokott módon működik, előáll valami, aminek nem kellett volna megtörténnie. Vagyis az igazságos és kiszámítható ellentétéről beszélünk. Egy „normális", „erkölcsös", „etikus" világban nem szabadna ilyesminek előfordulnia. Inkoherens, elfogadhatatlan, ellentmond a világ hallgatólagos beleegyezéssel működésének. Számunkra igenis létezik az alapvetően jó és rossz, normális és nem normális, tiszta és tisztátalan dolgok eszménye. Az igazságtalanságot és jogtalanságot elkövetheti valaki egy másik személlyel vagy rendszerrel (vállalattal, országgal stb.) szemben, egy vagy több személlyel szemben, de gondolhatunk egyetlen ember vagy egy egész nép sorsára is. Lelkünk legmélyén érezzük, hogy valami nagyon nem stimmel, nem úgy állnak a dolgok az Univerzumban, ahogyan elképzeltük (vagy ahogyan tanították). A történtek erodálják a „jóság"-ról alkotott elképzelésünket. Ügy érezzük, hiába voltunk „tiszta lelkűek", „lelkiismeretesek", „egyenesek", „becsületesek", ez a valami mégis melegebb éghajlatra küld bennünket, csak mert neki úgy tetszik. Semmi rosszat nem csináltunk, az orvos mégis közli velünk, hogy súlyos betegek vagyunk. Terveket kovácsolunk, de minden húzódik-ha-lasztódik, vagy éppen füstbe megy. Megbíztunk valakiben, és hát-