Általános és alkalmazott pszichológia [antikvár]

A pszichológia tárgya és a "lelki jelenség" fogalma A pszichológia a lelki jelenségek törvényszerűségeit tárgyaló tudomány. Elnevezése görög eredetű, pszüché - lehelet, lélek, szellem, árny; logosz - beszéd, nézet. Lelki jelenségek: valamit észrevenni, érzékelni, valamire figyelni, gondolkodni, érezni, cselekedni, elhatározni, valamit akarni stb. Jelenség:folyamat, működés, állapot. A lelki jelenség olyan folyamat, amelynek biológiai és társadalmi tényezői vannak. Az ember lelki élete nem más, mint az agy, az idegrendszer és az érzékszervek társadalmi feltételek közepette végbemenő működésének összessége. A benső, szubjektiv állapotok, a magatartásbeli folyamatok és működések összefoglaló neve: lelki jelenség (pszichikum). A lelki jelenségek, csakúgy, mint a természet egyéb jelenségei, anyagi megnyilvánulások. Az anyagnak azonban sokféle egyéb megnyilvánulása figyelhető meg, mozgás, sugárzás, mágnesesség, vegyi átalakulás stb. A szervezetekben, azaz az élő anyagban is sokféle folyamat megy végbe (anyagcsere, kiválasztódás stb.). Ezektől a folyamatoktól azonban meg kell különböztetnünk azokat a megnyilvánulásokat, amelyeket lelki jelenségeknek nevezünk. A leUci jelenség az előzőknél magasabbrendű megnyilvánulás, az élőlények hosszú fejlődésének eredményeként jelent meg. A lélek-fogalom fejlődése Az ősember lélek-felfogás^fc^nimizmusnak nevezzük (animus = lélek), amely olyan lelkek és szellemek létezésében való hitet jelent, amelyek az emberek és az állatok életére, az embert körülvevő fizikai világ jelenségeire hatást gyakoralnak. Az ősember azt hitte, hogy az egyes tárgyaknak, állatoknak, növényeknek "lelkük" van. Ebbe a felfogásba beleszövődött a naiv materializmus. Ez a nézet az emberi lelket a lehelettel, a légzési folyamattal, az álomtevékenységgel, az árnyékkal, vagy a testből kifolyó vérrel azonosította. Az animizmus képzeteiből fejlődtek ki egyes későbbi vallási hiedelmek. - 5 -