Agyszerviz [antikvár]

Bevezetés Amikor doktoranduszként kutattam az Illinois-i Egyetemen, Urbana-Champaignben, beültünk időnként egy nachosra és sörre a kognitív pszichológiai csoportunkkal. Ezeken a lazítós estéken olyasmit is megkérdezhettünk a konzulensünktől, ami nemigen került sorra a kötöttebb egyéni megbeszéléseken. Egyszer összeszedtem a bátorságomat, és előhozakodtam egy régóta bennem motoszkáló gondolattal: „Véleménye szerint javíthat az emberek életén a kognitív pszichológia?" Nem éreztem egészen helyénvalónak a témát, mert már elköteleztem magam a tudományterület mellett. Addigra sokfelé beszámoltam az eredményeimről a kognitív tudományi konferenciákon, és jó úton haladtam afelé, hogy elismert pszichológiai folyóiratokban publikáljam őket. Mégis nehezen tudtam elmagyarázni a középiskolai barátaimnak, hogy mi haszna a munkámnak. Aznap éppen egy olyan tanulmányon rágtam át magam, amelyben egy nyakatekert, de virtuális probléma zseniális megoldásával büszkélkedtek el a szerzők, és - a sörtől némi bátorságra kapva - végre fel mertem tenni a kérdést. Konzulensünk híres volt a homályos válaszairól. Ha azt kérdeztem: vagy B legyen a következő kísérlet?", vagy egy rejtélyes „Igen"-nel válaszolt, vagy visszakérdezett: „Maga szerint?" Ezúttal egyszerű eldöntendő kérdést tettem fel, amire röviden válaszolt: „Igen."