A szorongás mint önsorsjavító lehetőség [antikvár]

ELOSZO „[ ] lehetséges, hogy egy hangulat megállapításához nemcsak az szükséges, hogy rendelkezzünk vele, hanem hogy annak megfelelően legyünk hangolva."' Valójában - mondja Heidegger - a filozofálás hangoltan kezdődik, csodálkozással, félelemmel, szorongással, kíváncsisággal, örömmel. Szabadság van az örömben, szabad gondolat a magasban, amelynek magassága számtalanul és zavartalanul különös, hogy csak a tiszta gondolat ijedtségének ajándékozza magát. Ha azonban az ember beszéde a szavakban van, állítja, akkor van egyensúlyban, s akkor int neki az elrejtett források bizonyossága. Ezek a kezdet szomszédjai.^ A kezdet mesterévé válása volt Heidegger elsődleges célja, ennek okán a filozófia görög kezdeteinél kereste az elmúlt jövőt, a jelenben pedig azt a pontot akarta megtalálni, ahol az élet kellős közepén újra elkezdődhet a filozófia. Ez pedig csak hangoltan történhet. A heideggeri elgondolás szerint az emberi létnek három, tovább már nem elemezhető ontológiai ősténye van: a hangoltság, a beszéd és a megértés [Befindlichkeit, Rede, Verstehen], s ontológiai szempontból a hangoltság az első. Egyszóval: az emberi lét minden megnyilvánulását megelőzi egy ún. léthangulat, ami 'Martin Heidegger, A metafizika alapfogalmai, Világ-végesség-magány, ford. Aradi László, Olay Csaba, Bp., Osiris, 2004, (Sapientia Humana), 92. ^Martin Heidegger, Költemények a gondolkodás tapasztalatából, ford. Keresztury Dezső, Societas Philosophia Classica, Bp., 1995, 59.