A megbízható férfi [antikvár]

BEVEZETES A helyzet nem rózsás. Rosszul fohászkodtak nagyanyáink, ükapáink! Évezredek óta ahányszor az égre néztek, azt kérték, hogy a következő generációnak, a gyermekeiknek „legyen könnyebb". Nagyon elrontották! Ma már tudjuk, hogy nem ezt kellett volna kérniük! Miközben saját vetésű, aratású búzájukból, kezükkel dagasztott kenyerüket a család asztalára tették, hálát rebegtek, hogy van kenyér, és azt kérték, legyen nekünk könnyebb. Nem pöröltek a rengeteg verejték miatt, ami lehetővé tette, hogy télen meleg legyen, meg étel az asztalon, hanem gyermekeikre gondolva sokszor fohászkodtak. Időnként eltemették háborúban vagy járványban meghalt gyermekeiket, fáztak, éheztek. Tűrték a bombázásokat, kitelepítéseket, és újra meg újra felálltak, ha elvették vagy államosították a több generáció által összespórolt háztáji vagyonkákat. Megkérgesedett a kezük, megráncosodott az arcuk. Mégsem lettek saját életük áldozatai! Hisz nem egy másik életre vágytak, hanem élték a sajátjukat. Csak időnként az égre nézve azt kérték, legyen nekünk, utódaiknak könnyebb! A baj az, hogy őseink évezredes imája, ha lassan is, de meghallgattatott. Könnyebb lett nekünk. És most fel kell tennünk a kérdést: jobb lett nekünk? Egyáltalán, jól imádkoztak, amikor könnyebb életért esedeztek, vagy elrontottak valamit? A hagyományos élet nehéz volt. Az emberek éjt nappallá téve fizikai munkát végeztek. A könnyebbet a nők, a nehezebbet a férfiak vállalták. Egyik sem nézett több korabeli tévét, egyik sem járt rendszeresebben a