A kommunikáció elmélete és gyakorlata II/1. [antikvár]

1.1. AZ INFORMÁCIÓ ÖT FORRADALMA* Az információ az ismeret, de az ismeret még nem információ. Hogy azzá váljék, birtokosának közlésre alkalmas formába kell öltöztetnie, s el kell juttatnia a befogadóhoz, aki - ha valóban befogadta magáévá tette cselekvéssel, magatartásának megváltoztatásával vagy új információkkal válaszol. Az információknak ez az áramlása, cseréje a kommunikáció. Kommunikáció nélkül nincs társadalom. S nemcsak emberi társadalom. A kommunikáció képessége nem a „teremtés koronájának" kiváltsága; élőlények tartós közössége elképzelhetetlen információ nélkül. A legutóbbi évtizedekben a kutatók jelentős eredményeket értek el az állatok kommunikációs szokásainak megismerésében. Kari von Frischemek sikerült dekódolnia a méhek táncrepülését. A kaptárba visszatérő felderítők ezzel a jelbeszéddel tájékoztatják társaikat az új legelőkről. Nagyon érdekes, bonyolult formája ez az információközlésnek. A tánc két félkörből áll, a félköröket összekötő egyenes a függőlegessel olyan szöget zár be, mint a lelőhely iránya a napsugarakkal. A legelő távolságát a felderítő potrohának riszálásával jelzi, a riszálás frekvenciája, amit a méhek csápjaikkal tapogatnak le, fordítottan arányos a távolsággal. Ugyancsak a távolságról és a legelő gazdagsásáról ad információt a táncot kísérő zümmögés. A hangyák mirigyeikből kibocsátott illatanyagokkal, úgynevezett feromonokkal jelölik meg a zsákmányhoz vezető utat. A feromonok szolgálnak - más-más koncentrációban - a veszély jelzésére s egyéb információk közlésére is. A madarak „beszédét" is sikerült a kutatóknak emberi nyelvre fordítani. És sok érdekes tényt tártak fel az állatok „viselkedés"-nyelvéről is. Az állati kommunikáció eszközei azonban - bármilyen érdekesek és bonyolultak, messze elmaradnak a kommunikáció emberi eszközeitől. Az állati hang, szag, mozdulat csak jelzés. Azoknak a hatásoknak a jelzése, amelyek az állatban bizonyos fiziológiai változásokat idéznek elő. A hatás mindig közvetlenül kapcsolódik a kiváltó okhoz. Az állatok csak a jelen időt ismerik, s a világ visszatükrözésében megrekedtek a dolgok individualitásánál. Az ember viszont a fogalmi visszatükrözés Forrás: Fülöp Géza: Emberes információ. Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp., 1985. 34-61. oldal.