A házasság misztériuma [antikvár]

Ha valamelyik frissen házasodott, írói ambíciókat dédelgető tanítványom azzal keresett volna meg a Regent College-ban, hogy első könyvét a házasságról szeretné írni, minden tekintélyemet latba vetve azt feleltem volna, hogy lehetőleg azonnal verje ki a fejéből. Elmagyaráztam volna neki, hogy lévén a házasság a legkényesebb, a felektől a legtöbbet követelő, egyszersmind potenciálisan a legélvezetesebb emberi kapcsolat, elmondhatatlanul nehéz bölcsen és jól írni róla. Felhívtam volna a figyelmét, hogy az amerikai keresztény könyvpiacon éppen elegendő rossz könyvet látni ebben a témában. Mintha betegesen extravertált farizeusok írták volna valamennyit, hasonszőrű olvasóiknak, akik az életet legszívesebben begyakorolt szerepek eljátszására redukálnák. Ezeknek az egyébként jó szándékú tollnokoknak kedvezőtlen hatása alól aligha fogja tudni kivonni magát, mondtam volna neki. Hisz a házasoknak hosszú évekbe telik, míg kellő rálátást nyernek saját házasságukra, és amúgy is ritkaság, hogy egy fiatal szerző bármi mélyet találjon mondani az emberi kapcsolatokról. És így tovább és így tovább. Felsorakoztattam volna a világ minden érvét, hogy lebeszéljem, abban a szilárd hitben, hogy jó szolgálatot teszek neki.