120 sorsformáló tipp [antikvár]

évvel ezelőtt, egy napfényes délelőtt könyvet olvastam egy parkban, a kutyám futkározott körülöttem - ez ritka pillanat, de megesik. Egyszer csak egy 18 év körüli, már nem gyerek, de még nem felnőtt emberforma mellém ült, s nekem szegezte a kérdését: „Mit olvasol?" beszédbe elegyedtünk, kutyások közt megesik. Elmesélte, hogy nemsokára végez a gimivel, s utána megkezdi felsőfokú tanulmányait. Belép a nagybetűs életbe. „Bár fogalmam sincs, hogy mit akarok kezdeni az életemmel - mondta. - Egyelőre csak hagyom magam sodorni az árral. Jobb ötletem nincs!" Gondolataim a múltha kalandoztak Vajon én tudtam 18 évesen?Nem hiszem! Édesanyám dolgozott, és rám hízta, mit kezdek magammal. Az apám sokszor nyaggatott, és határozott elképzelése volt arról, hogy két dolog felé kell orientálódnom, lehetőleg egyszerre: jog és bankárképző. Huh egyikhez sem vonzódtam!