Tantervek és programok a történelem, az ember és társadalom tanításához I-II. [antikvár]

Napjainkra sajátos helyzet következett be Magyarországon. A történelemtanterv olyanná vált, ami Babits szavaival élve: "van is meg nincs is". Nincs, mert a legutóbbi, 1978-ban kiadott központi tantervet kivonták a forgalomból. Van, mert helyette legalább két tucat helyi tanterv jött létre. Amíg azonban a korábbit valamennyi, közel ötezer iskola használta, az utóbbi használóinak számát csupán kétjegyű számmal lehet mérni. Az iskolák nagy része tehát a tantervnélküliségnek azt a furcsa állapotát éli, amikor a régi már nincs, új pedig még nincs. Egy olyan országban, ahol a belátható tanárgenerációk megszokták a tantervek létét, ez az állapot nagy bizonytalanságot okoz. Talán meglepőnek tűnik, hogy azok számára, akik saját idején legfeljebb egyszer nézték, vagy csupán nagyritkán átforgatták, de oktató munkája közben soha elő nem vették a tantervet, most annak hiánya nyomasztóan hat. A monolitikus történelemszemlélet egyértelmű, sablonizáló törekvésének bukásával a történelemtanítással kapcsolatban inkább kritikai észrevételek, s általános politikai követelmények, mint közelfogadott irányító szempontok fogalmazódtak meg. A társadalom megosztottsága adequát tükröződik ezekben az igényekben. Ebben a helyzetben a történelemtanár nem tudja, hogy mit várnak tőle. Nehezebb a pluralizmus sokrétűségének, mint a sablonizálás monolitizmusának eleget tenni. S akit teljes képzési folyamatában és prakszisában az utóbbihoz szoktattak, nem könnyen tud saját erejéből, saját iniciatíváival áttérni az előbbire. Ezt az átmenetet szenvedi meg most a magyar történelemtanári kar. Meg kell újulnia, s meg akar újulni, s ehhez keresi a kapaszkodókat, a szempontokat, a modelleket. A közoktatás új irányítása pedig sajnos kevés segítséget tud ehhez adni. A könnyebb megoldást választotta tehát, a megújítást a tanárok szaktudására és lelkiismeretére bízta, anélkül, hogy megfelelő szempontokat, szakmai anyagot adott volna hozzá. Egy kicsit ahhoz hasonlít ez, mintha egy különben szakértő és lelkes hadsereget harcba indítottak volna kellő fegyverzet nélkül. Talán a legnagyobb hiánycikk ma a,történelemtanítás megújításával megbízott tanárok között az információ. Ezt kívánja némileg pótolni jelen kötetünk. Amikor ezelőtt háromnegyed esztendővel megkezdtük a ma élő, kísérleti tantervek, illetve tantervi kísérletek anyagának gyűjtését, még teljességre törekedtünk. Rövidesen be kellett látnunk törekvésünk irrealitását. Sokkal több részleges, nem teljes tantervi kísérlet van az országban, mint amennyit sikerült összeszednünk.