Mondd el, hogy tudjuk... [antikvár]

ELŐSZÓ: „MONDD EL, HOGY TUDJUK!" Elbeszélni azt, ami megtörtént velünk az időben. Talán ez a legemberibb tulajdonság. Ez tesz leginkább emberré bennünket, hogy beszélünk és hallgatunk, hogy meghallgatunk valakit. Magyarországnak milliónyi személyes története van. Az elmúlt évszázad története nem csak azért nyomaszt bennünket, mert világháborúkat veszítettünk, mert honfitársainktól többször is megtagadtuk az együvé tartozást. Nem csak azért nagy ez a teher, mert nyilvánvaló bűnök és hazugságok hálózták be mindennapjainkat. Legalább ilyen súlyú teher, hogy minderről nem beszéltünk, hogy a szülők, nagyszülők nemzedéke nem mondta, nem mondhatta el történetét. Az „Emlékpontok - Audiovizuális emlékgyűjtés" elnevezésű programot a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány dolgozta ki. A projektnek számos előzménye van, hiszen az elmúlt közel egy évtizedben munkatársaink több mint ezer interjút készítettek kiállítások vagy teljes múzeumok létrehozásakor. Ugyanilyen előzmény az Oktatási Minisztérium „Családtörténet" elnevezésű programja, melynek tapasztalatait igyekszünk hasznosítani. Projektünk mottója; „Mondd el, hogy tudjuk!" Azt szeretnénk, ha Magyarország legfiatalabb nemzedéke, a rendszerváltás után születettek kezdenék meg az emlékgyűjtést. A középiskolai tanulók tanáraik és a projekt többi szakembere segítségével a program időtartama alatt sok száz interjút készíthetnek. A diákok nagyszülők, rokonok, szomszédok, ismerősök emlékeit rögzítik majd kamerákkal az „oral history" módszertanával. Célunk egy a történelemtanításban alkalmazható új módszertani eszköz bevezetése, mely miközben a felnövekvő nemzedékek in-fokommunikációs ismereteire és percepciós szokásaira támaszkodik, hozzájárul a diákok történeti tudatának erősödéséhez, és az emlék-áthagyományozás révén elmélyíti a nemzedékek közötti információs és érzelmi kohéziót. Sajnálatos tény, hogy a hazai középiskolai történelem-oktatásban csekély súllyal szerepel(nek) az 1945 utáni korszak(ok) tematikája, amely(ek) jelenleg csupán az utolsó félév anyagát képezi(k). Ezen állapot változtatása indokolt, hiszen a diákok társadalmi ismeretei leginkább a jelenkor eseménytörténetének anyagára alapozva válnak „életszerűvé". A kialakult állapot tarthatatlanságát jelzi, hogy számos felmérés szerint a középiskolai tanulók majd kétharmada semmilyen információval nem rendelkezik az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, valamint az ezt követő korszak(ok)ról. Jelen kézikönyvünk első fejezetében az emlékgyűjtés pedagógiai kontextusátjárjuk körül. A történelemórák tananyaga más, mint az egyéni emlékezet. Az utóbbiban rejlő feszültség izgalmas és termékeny, ugyanakkor számos nehézséget is okoz. Hasonlóan fontos kérdés az interjúkészítés pszichológiája: a fiatalokat fel kell készíteni mindazokra a lelki történésekre, amelyek az emlékezésből, illetve a nemzedéki különbségekből fakadnak. A pedagógiai projekt hasznát és módszertanát általánosságban is taglalja a kézikönyv, de részleteiben is végigvezeti az olvasót az emlékgyűjtés egyes pedagógiai fázisain különös tekintettel a lehetséges buktatókra. Természetesen nem kerülhettük meg azt a kérdést sem, hogy milyen tantárgyakkal és mi módon kapcsolható össze - és milyen kompetenciák fejlesztésére alkalmas - ez a projekt. Az interjúkészítésről már az előszóban érdemes elmondanunk, az nem egyszerű kérdezz-felelek játék, hanem komoly pszichológiai és speciális kommunikációs képességeket követelő kapcsolat két (vagy több ember) között. Az interjúzás technikáját ezért felsőfokú intézményekben legalább egy éven át tanítják az érintett szakokon. Az interjútípusok és -helyzetek alapos tanulmányozása és gyakorlása ezért kulcsfontosságú a diákokat instruáló tanárok felkészítésében. Projektünk hitelessége és szakmai elfogadottsága jórészt az interjúk minőségén fordul meg, ezen túl a szóban forgó készségek elsajátítása és átadása garantálja, hogy az interjúk nem okoznak kellemetlen szituációkat, pszichés kellemetlenséget, kudarcélményt. Kötetünk úgynevezett „történelmi részében" - a teljességre való törekvés nélkül - a XX. század második fele magyar történelmének azon csomópontjai bemutatására vállalkoztunk, amelyek a társadalom jelentősebb csoportjainak az életére meghatározó módon hatottak. A projektben résztvevő történelem tanárok tárgyi felkészültsége és nem utolsó sorban a terjedelmi korlátok miatt sem lehetett célunk, hogy az 1930-as évek vége és az 1990-es évek első fele közötti időszak történetéről részletes, minden új ismeretet, kutatási eredményt, mértékadó elemzést és értékelést közreadjunk. Elsődleges célunk az volt, hogy olyan háttéranyagot készítsünk, amely segíti a tanárok és diákok felkészülését az interjúkészítésre. A válogatott irodalomjegyzék és a rávezető kérdéssorok összeállításánál is elsődlegesen ezt a szempontot vettük figyelembe. Schmidt Mária