Matematika szülőknek [antikvár]

Előszó A felnőttek többsége gondosan eltemeti magában a matematikaoktatás emlékét. A legfőbb vágyuk: feledni a traumát. Múltbéli ügyetlenségüket fájdalmas, de megbocsátható tényként könyvelik el. „Igazából nincs is szükség a matekra" - vigasztalják magukat. Mígnem egy szép napon mégiscsak szükségük lesz rá, és akkor az egykori félelmek újból felszínre kerülnek. Ez általában olyankor történik, amikor saját gyermekük szembesül ugyanazokkal a problémákkal. Sokan szívesen segítenének gyermeküknek a matektanulásban, de túlságosan rettegnek a találkozástól azzal a tárggyal, ami annyi szenvedést okozott nekik fiatalkorukban. Arra nem gondolnak ilyenkor, hogy iskoláskoruk óta számos új képességgel gazdagodtak. Egy felnőttnek sokkal nagyobb az önuralma, jobbak az absztrakciós képességei, ügyesebben küzd meg az összetett állításokkal, és van türelme kivárni, amíg a részletekből az egész kirajzolódik. Ezen képességek birtokában egyszerűbben és gyorsabban meg tud küzdeni az általános iskolai matematika problémáival. E könyv célja útmutatást nyújtani mindehhez. Segítséget kínál a szülőnek, aki aktív részese szeretne lenni gyermeke matektanulásának. A könyv ötlete tulajdonképpen így fogant: a fiam iskolájában a többi szülő megkért arra, hogy írjak össze néhány ötletet.