A testnevelés alapjai [antikvár]

Bevezető A könyv szerzői arra vállalkoztak, hogy több évtizedes tapasztalatuk, legjobb tu-! dásuk, és a kutatások legújabb eredményeit is felhasználva megteremtsék. Illetve ! bővítsék azt a szakmalanyag-kínálatot, amely az egyre fejlődő és örmiagának he-! lyet követelő tanítóképzés Igényel. Nagyon fontosnak ítéljük ugyanis olyan, a ta-! nítőképzés igényelnek megfelelő szakmai anyag összeállítását, amely céljait tekintve nem a létező szakirodalmak leegyszerűsítései, hanem sajátosan alsó tago-/ zatos Jellegűek. A szerzők reményei szerint a könyv tartalma választ ad arra, j hogy hogyan Is képzelik e „Jelleg" érvényesítését. Az a helyzet, mely szerint mind j a testneveléselmélet, mind a terheléselmélet, mind az élettani ismeretek pusztán I a leegyszerűsítései voltak a tanítóképzés oktatási anyagának, oka volt annak a konfliktusnak, amely több évtizeden keresztül az elméleti képzés ismeretanyaga I és a gyakorlati tanítások színvonala közé ékelődve az alsó tagozatos testnevelés I módszertanának fejlődését nehezítette. E konfliktusban hol a gyakorlóiskolai kollégák, hol a testnevelési tanszékek oktatói tettek engedményeket, vagy végezte mindenki külön-külön a saját dolgát. Ezen helyzet középpontjában a hallgató magára maradt és Jó esetben kialakította saját alternatíváját. Ha ez így van, mondhatnánk, akkor a tanítóképzés elérte célját, mert a tanítójelölt kialakította saját elképzeléseit. A baj csak az, hogy ezt az elképzelést a kényszer szülte. Miből is áll tehát ez a konfliktus? Az egyik probléma a sportági és a mozgásformánkéntl rendszerű testnevelés tisztázatlanságaiból adódik. Amíg az általános iskola felső tagozatától kezdve sportági rendszerbe rendezhető a testnevelés mozgás- és ismeretanyaga, addig ettől lefelé (alsó tagozat és óvoda) ez nem Járható út. Ha pedig a tanítóképzés kizárólag sportági rendszerben képez, akkor a megszerzett ismereteit a tanító nem tudja az alsó tagozatban (elemi szinten) megfelelően hasznosítani. A másik - úgy vélem, hogy az elsőből fakadó - probléma az, hogy a sportági rendszerű gondolkodás szerint a 6-10 éves életkorra olyan kevés mozgás- és Ismeretanyag maradt az alsó tagozatos testnevelés részére, ami eleve megkérdőjelezte az alsó tagozatos testnevelés fontosságát. Ez azt sugalta, hogy mivel nem lévén elégséges mozgásanyag, a kondlclonálls képességek fejlesztésére kell nagy hangsúljrt fordítani. Ezzel szemben az óvodás és alsó tagozatos korú gyermekek vizsgálatai bizonyítják, hogy ezen korosztályok koordinációs képességeinek fejlesztése is rendkívül fontos feladat. A testnevelés feladatainak bármely irányú leszűkítése téves következtetésekre vezet. A megoldás - úgy vélem - az, ha megtaláljuk a kétféle rendszerezés közötti folyamatos, feszültségektől mentes átmenetet, amely valóban megfelel az alsó tagozat alapozó Jellegének, és egyben beilleszkedik az Iskolai testnevelés egész rendszerébe. Ez egyrészt a mozgás- és ismeretanyag, másrészt a mozgástanulási folyamat Jellegzetességeinek egyre pontosabb körvonalazását Jelenti. Ezzel olyan elméleti alapot állítunk össze, amely nem egy felnőtt ruha lekicsinyítése, hanem a speciális igényeknek megfelelően testreszabott. Ez persze magával hozza/hozhatja azt Is, hogy a tanítók testnevelési képzésének eddig megszokott rendszere tartalmilag átalakul.