Róluk... értük... II. [antikvár]

Felső és alsó lapélek enyhén foltosak. Borítók sarkai kopottasak.
Kothlencz János 1973-ban született Kiskunhalason. Három hónapos korában került "állami gondozásba". A '70-es, '80-as évek nevelőotthonaiban töltötte gyermekkorát. Általános és középiskolai tanulmányait Hajóson és Kiskunfélegyházán végezte. 1994-től Szegeden kezdi főiskolai, majd egyetemi tanulmányait. A pedagógiát, szociológiát, teológiát és szociálterápiát végzett gyermekvédelmi szakember napjainkra a hazai gyermek- és ifjúságvédelem területén alkot. Tevékenysége és az általa életre hívott kezdeményezések jótékony hatása nagyban hozzájárul a családból kiemelt gyermekek és fiatalok (gyermekvédelmi gondoskodásban élők) sorsának jobbá tételéhez. 1996-ban megalapítja az ÁGOTA mozgalmat, későbbiekben ÁGOTA - Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért - országos, közhasznú Alapítványt. Az ÁGOTA napjainkra az ország összes megyéjében, közel 100 gyermek- és lakásotthont támogat, csaknem 1700 gyermekhez jut el karitatív szolgálatuk. Ugyancsak ő hozta létre, és szervezi folyamatosan, a 14 éve minden évben megrendezésre kerülő "Állami Gondozottak Országos Találkozója" rendezvényt, azaz a híres ÁGOTA Tábort. Az általa vezetett országos civil szervezet számos élménypedagógiai, tárgyi, anyagi, erkölcsi és szakmai segítségadást nyújt a gyermekvédelmi szakellátás több területén. 2003-ban, átértékelve addigi munkásságának tanulságait, arra a belátásra jut, hogy nem csak egy karitatív mozgalom kereteiben kell támogatni sorstársait, hanem azoknak is segítséget kell nyújtani, akik közvetlenül a gyermekotthonokban élőkkel foglalkoznak (gyermekfelügyelők, pedagógus-nevelők, szociális munkások, stb.) 2004-től kutat és széles körű vizsgálatokat végez a hazai gyermekotthonok körében. 2004 és 2009 között vezeti és koordinálja azt az országos, állapotraconalizáló kutatást, mely dokumentumanyagának egy részét mos kezében tarthatja az Olvasó. Bár e kutatás konklúzióit egy ilyen korderejű kutatási projekt nélkül is papírra vethette volna személyes érintettsége és későbbi tapasztalatai nyomán, ő mégis úgy döntött, hogy a legalaposabb szakmai igényességgel és kritériumok mentén jár el. Különösen fontos ez számára, ha a szakmáról van szó. Ennek az alapos állapotracionalizáló kutatásnak az eredményeire, az ÁGOTA 14 éves munkásságából fakadó tanulságaira, és személyes élményeire lapozó módon 2009-ben létrehozza a KÁSZPEM, Kothencz- éle ÁGOTA Szenzitív Pedagogikoterápiás Módszert. Ez a célcsoport-specifikus pedagógiai módszer (gyermekotthonokban élők számára), napjainkra már különböző formákban élvez akkreditáltságot, és az ÁGOTA munkatársai oktatják is ezt a modult a gyermekotthonokban dolgozó kollégák körében. Kothencz János egyértelmű célkitűzése, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban történő, elsősorban emberi és nem utolsósorban szakmai- pedagógiai- nevelői munka szemléletmódja alapjaiban változzon. A civil szférában megélt és megvalósított törekvései mellett számos tapasztalatot szerzett az állami szektorban is. 1999-2001 között nevelőtanárkodik, és fejleszt több gyermekotthonban. 2001-2003 között az alapellátásban (gyermekjóléti szolgálat) és a városi közigazgatásban (Szeged város ifjúsági referense) is dolgozik. 2004-2007 között civil munkássága és egyéb teendői mellett főiskolán oktat és szociálterápiát képez pedagógusoknak, pszichológusoknak és szociális munkásoknak, ill. a különböző pszicho-szociális területen dolgozóknak. 2009-ig több száz terápiás klienscsoportot párhuzamosan alkotta meg önálló pedagógiai programrendszerét (KÁSZPEM). 2009-BEN, a Csongrád Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szakértői Bizottság tagjaként szakellátásért felelős minisztérium által elindított regionális hatókörű módszertani intézmény módszertani munkatársaként dolgozik a dél-alföldi régióban. Kothencz János napjainkban publikálja - több, kisebb szakmai írását követően - a „Róluk... értük..." címet viselő kétkötetes, társadalom- és neveléstudományi témájú könyvét. Az első kötet, bár kutatási tanulmányként is felfogható, azonban annak keretein mégis túlmutat. Hiszen a Szerző szándéka szerint pontosan ilyen, a valósághoz legközelebb illeszthető ismeret szükséges ahhoz, hogy valóban hatékony pedagógiai konstrukciót lehessen létrehozni a gyermekvédelmi gondoskodásban j élők számára. A második kötet már ezt a pedagógiai megközelítést mutatja be. A Szerző keresztül-kasul bejárta a hazai gyermek- és ifjúságvédelem minden szegletét. Valaha volt „állami gondozottként", és napjainkra már a gyermekvédelem területén alkotó szakemberként. Töretlenül hisz a családból kiemelt gyermekek és fiatalok nevelhetőségében, és a korábbiaknál sikeresebb társadalmi integrálhatóságukban. Tevékenysége, mely egyben hivatása is, szemléletváltó (reformáló) hatású és úttörő jellegű. Hitét és lelkesedését ma már nemcsak az ÁGOTA 270 fős karitatív közössége, de egyre több, a gyermekvédelmi szakellátásban közreműködő szakember is magáénak vallja. Mint ahogy Kothencz Jánosnak azon szemléletmódját is, melyet ő csak így összegez: „Reményt lehet és kell ébreszteni ott, ahol a kiszolgáltatottság az Úr.