Bővebb ismertető
H
ELOSZO
osszú, mintaadóan tisztességes pálya áll a szerző mögött. Hűséges szolgálat, melynek fókuszában a gyerekszeretet és a növendékek iránti értő fi gyelem állt - Debrecenben, az ebesi tanyavilágban, a fővárosban, Kispesten, ifjúsági otthonban, civil szervezetben,a "fiúkfalván", napköziben, úttörőtáborban, tanteremben és tanári szobában. Mindvégig híven a karizmatikus mester, Karácsony Sándor tanításait követve. S az utolsó évek kivételével kézenfogva a bölcs társsal, Vilma asszonnyal. A hosszú élethez pontos emlékezet, üzenni való kedv, ízes elbeszélő stílus járul. Gyula bácsi őrzi és osztja emlékeit. Egy nemzedék utolsó tagjaként, egy korszak koronatanújaként újra és újra előveszi írógépét, papírra veti emlékeit, a 125 éves Magyar Pedagógiai Társaságnak kötelessége, hogy ezen értékes emlékekből mindegyik gyémánt fennmaradjon. Kinek üzen 90 év után Pataki Gyula? A mindenkori jövő nemzedéknek. Ezért több mint jelkép, hogy pályára készülő diák lelt az életmű, az életút kincseire s vállalta a sajtó alá rendezést. A 125 éves kiadó nevében az ő új nemzedékének ajánlom e kötetet.
A szerző nevében válasszal tartozunk arra is, miért választotta Sík Sándornak könyvcímét visszaemlékezése címéül az idős szerző. E pedagógia, a szeretet pedagógiájának „ökumenéjéről" van szó. Pataki Gyula életét, munkásságát a „cserkész-pedagógia" másik nagy jelentőségű, protestáns hitvalló „Sándora" határozta meg, de a lényeg (a mintákat kereső utókor számára mindenképp) ugyanaz. „A szeretet pedagógiája".
Trencsényi László