Tanulmányok a magyar értelmiség társadalomtörténetéhez 1825-1914 [antikvár]

Előszó Mazsu János nyelvjárása 1977-ben, 25 évesen történészdiplomát szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A debreceni egyetem - legalábbis történészképzése vonatkozásában - e korszakban elsőrangú szellemi feltételekkel rendelkezik - itt vezet tanszéket az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a kor meghatározó gazdaság- és társadalomtörténésze Ránki György. De itt tanít - a teljesség igénye nélkül, s csak a Mazsunál egy nemzedékkel idősebbekre tekintve - a Kelet-Európa történészek doayenje Niederhauser Emil, a városi társadalom neves szakértője Balogh István, az agrártörténész Orosz István. Ebben az intézetben lett Mazsu gyakornok. Tájékozottságát a debreceni egyetemi könyvtár történészreferenseként tágíthatta tovább, majd MTA aspiráns lett. Kilenc évig (1985-1996, azaz a rendszerváltást megelőző és követő fél évtizedben) volt a KLTE Történelmi Intézet adjunktusa. Ezekben az években Mazsu sokfélét csinál. A „fiatal" (ma már jórészt hatvan feletti) társadalomtörténészek ezekben az években szervezik a Hajnal István Kört, egyikeként az új utakat kereső, politikai és tudománymódszertani értelemben egyaránt rendszerváltó tudományos kezdeményezéseknek. Az egyesület kezdeményezői köre Mazsu nemzedéke, a derékhad részben Mazsu - akkoriban huszonéves, muzeológusként, könyvtárosként, a helytörténetet társadalomtörténeti ambícióval művelő tanítványai. Ekkoriban megy először vendégkutatónak az indianai állami egyetemre (Indiana University). Legfontosabb művét az East European Monographs sorozatban jelenteti meg a Columbia University Press, The Social History of the Hungárián Intelligentsia, 1825-1914 címmel. A rendszerváltás után Mazsut, mint a 19. századi nemzeti liberalizmus elkötelezettjét is megszólítja a politika: évekig Debrecen alpolgármestere, majd a cívis város kulturális bizottságának elnöke. Közben kiadói ambíciói is megjelenhetnek. 1996-ban kandidál, 1997 óta docens a változó nevű Debreceni Egyetemen. Jelen kötetbe összeszerkesztett tanulmányai az iskolarendszer és az alfabetizáció rétegképző tulajdonságai felől indulnak, majd számba veszik az egész iskolarendszer szerkezetét és társadalmi funkcióit. A kötet nagy része a hazai ér-