18 körül [antikvár]

Amikor én voltam 18 körül, teljesen magaménak éreztem Hermann Hesse Nobel-díjas író fenti szavait. A középiskola megszokott biztonsága vett körül. Az osztály- és iskolatársak, a tanárok, a gimnázium régi, szép épülete az állandóság nyugalmát jelentették, képesek voltak ellensúlyozni a gimnazista lét apró szorongásait, izgalmait is. Ám ezt a nyugalmat beárnyékolta a tudat, hogy ennek a biztonságos, megszokott létnek hamarosan vége szakad, és én bizony, nem tudom pontosan, hogyan is tovább, hogyan alakíthatom jövőmet. Az érettségi állt előttem elsődleges kihívásként, de mögötte újabb megmérettetések sorakoztak: az egyetemi felvételi, a munkavállalás, az önálló élet megszervezése. Persze, nem csak ezeken töprengtem. Az akkori bulik, kirándulások, közös nyaralás a barátokkal, az első szerelem természetesen meglehetősen lefoglalták a gondolataimat...