Neveljünk zenével [antikvár]

A magyar zenei nevelés eredményeire elismeréssel tekint az egész világ. Kitűnő művészeink, együtteseink vannak, és jogosan büszkélkedhetünk az értékes zenét szeretők, és azt élvezni tudók népes táborával. De nem hallgathatjuk el gondjainkat, problémáinkkal sem. Megoldásra váró feladataink között első helyen áll a szakmunkásképző intézetekben továbbtanuló ifjak zenei nevelésének gondozása. Mivel jelenleg ezekben az intézetekben intézményes zenei nevelés nincs, éppen a legfogékonyabb életkorban nélkülözik munkásfiataljaink a zene személyiségformáló hatását. Az általános iskolában megkezdett zenei nevelés, amely az érzelmi nevelés egyik hatásos eszköze, sem a régi tanoncképzésben, sem az 1945 utáni szakmunkásképzésben nem kapott helyet. Könyvünk, az első szerény kezdeményezés, nem vállalkozhat az általános iskolában megalapozott munka folytatására, de bízunk sikerében, hogy KODÁLY tanítása szerint is eredményt hozhat: „ .. egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatalok lelkét a zenének! Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni, ezt megszerezni az iskola feladata." A jelenlegi helyzet nem kielégítő. Míg a gimnáziumokban a hasonló korú tanulók tanítási idejük kb. 60%-át, addig a szakmunkástanulók csak kb. 8%-át fordítják a humán tárgyak megismerésére. Ezt az arányt ma már senki sem tartja kielégítőnek.