Mesék Isten országáról [antikvár]

„Az ima beszélgetés Istennel - mondja a hittankönyv. Pedig végtelenszer több annál! Nézzük inkább Jézust, aki éjszakákat tölt az Atyába merülten. Föléemelkedve testi fáradságának, emberi imaszokásoknak, nem törődve az apostolok aggódó keresésével, éli az Örökkévalóság, a Szabadság, a Béke óráit. EZ AZ IMA. Ezt kínálja az Atya, ezt mutatta be életében a Fiú, erre indít a Szentlélek. De hogyan lehet ezt tanítani? Példabeszéddel. A legegyszerűbb, legmaradandóbb tanítási módszer a mese. Nézzünk magunkba: minden gyermekkori mesére emlékszünk! Pedig sok „tananyagot" hordoz a mese, de nem nehéz megtanulni. Sőt, később saját gyermekeinknek odahaza mi magunk is fabrikáltunk efféléket. Tanító vagy pihentető céllal, mertük használni. Jézus is meri azt mondani: Kiment a magvető vetni... És ült közöttük a földön, eszköztelenségének ragyogásában. És zúgott, áradt a Lélek, hogy ma, kétezer év múltán is betölti a szívünket! Utána pedig hagyta, hogy körbeözönöljék. Szeretettől gyúlt szívük gyógyult a „meséktől"! Ő pedig megáldotta őket, gyógyította betegeiket, megölelte kisgyermekeiket - és elment. Végleg. Nem ment vissza egy hét múlva: „Na, miről tanítottam a múltkor?" Nem ellenőrizte, hogy a szívekbe hullott mag hajt-e már! Tudta, hogy a mag: ÖRÖK!"