Jézus legszentebb szivének háza [antikvár]

Ha vendég, vagy vidéki az ajtón kopogtat, vagy becsenget, legelőször azt kérdik: „Ki vagy?" vagy pedig „Mit akarsz?" így van ez akkor is, ha valaki egy új könyvet meglát. Mielőtt megveszi és olvassa, tudni akarja, mi van benne. Nem fogom tehát olvasóimat sokáig megváratni, hanem röviden megmondom, hogy mit akarok e könyvvel. Szállást akarok nálatok készíteni a mi Urunk Jézus Krisztusnak; eresszetek hát be és hallgassatok meg. Már jó néhány éve, hogy újból irnom kellett volna valamit (de magam is akartam) Jézus szent Szive iránti szeretetből és hálából az egyszerű népnek, de magam sem tudtam, hogyan és mit. Elmentem tehát a mi Urunk házába, a templomba s megkérdeztem tőle, mi volna neki legkedvesebb, amiről irjak. Ott volt Ő a kis szentségházban, körülötte minden templomi csendben, senki más, csak Ő és én egyedül. S amint egy darabig ott térdeltem csendesen és hallgatagon s elképzeltem az Ur Jézust ott egyedül a kis szentségházban, eszembe jutott egy kép, melyet gyermekkoromban láttam. A sötét fenyves erdő közepén, fent a hegyen az út mellett, egy kis térség volt, benőve zöld fűvel és puha mohával. Csak a kék égre lehetett kilátni a sűrű fenyőfák koronái között.