Hogyan tartsunk gyermek-bibliaórát? [antikvár]

Előszó Budapest bombázása, majd ostroma, végül a második világháború után olyasmi esett meg hazánkban, ami csak a mohácsi vész után történt: fújni kezdett az a Szél, amelyről Jézus beszélt Niko-démusnak amaz éjszakán: „A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem mdod, honnan jő és hová megy: így van min-denlci, aki Lélektől született" (Jn 3,8). Fújni kezdett a Szentiélek szele, és ez volt a „nagy ébredés" kora: a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején. Ez támasztotta fel az egykori Vasárnapi iskolai Szövetséget is -Reformáms Gyermekmissziói Szövetség név alatt. Állandó szervező-vezető munkatársai voltak: Dobó László, dr. Ecsedy Aladár, dr. Gyökössy Endre, dr. Joó Sándor, I. Madarász Lajos, Szente Péter, dr. Szilágyi István lelkészek; Hatolkay Árpád és Nemezes Mária, később Vízi Istvánné utazó titkárok. Sok neves egyházi és hívő világi munlcatárs segítette még missziónkat. Ez a Szövetség építette fel a tahitótfalui gyülekezeti tagok által e célra ajándékozott telkeken az ottani missziói otthont, amely ma üdülő is. Itt tartottuk Idképző „táborainkat". Itt evangelizál-tuk és tanítotmk az erre a gyülekezeti munlcára jelentkező fiúkat és lányokat. Sokat. Itt képeztük Id őket - tavasztól késő őszig -gyermelcmissziói és tanítói szolgálatra. Egyik mrnus, csoport követte a másikat, mindaddig, amíg ezt a missziói municát is le nem állították a többivel együtt. Am addig megírmk a gyermelcmissziói munkák kézikönyvét: a Legeltesd az én bárányaimat (1948). S megírtam az En kicsinyeim