Gyűrűkaland hollóháton [antikvár]

SÖ.ŐSZÓNagy-Villám hollója kalandos úton repült át évszázadokat, amíg Mátyás király udvarából a nagyviilámi Erdei Művelődés Háza lobogó zászlaján találta magát. A legutóbbi kalandját maga mesélte el nekem a következőképpen: 1972. év tavaszán a budapesti állatkertben, ahoi éppen raboskodtam, eljött értem a Pilisi Parkerdőgazdaság egyik madarásza, Szentendrey Géza. Elmondta, hogy nagy bánatukra a visegrádi erdőkből kipusztultak mindazok a ragadozó madarak, köztük a hoilők is, ameiyek szeretik a tojásokat, mert bizony a taiált tojások mérgezettek voitak. Mivel ez a veszedelem mindörökre eimúit, szeretnék a derék holiónemzetséget visszatelepíteni. E célból kért el engem és még két fiatai holiópárt az állatkert igazgatójától, az erdömérnök Szederjei Ákostól, akinek megígérte, hogy Visegrádon jó doigunk iesz, és reméli, hogy sokasodni fogunk. Ezután ötünket utazókosárba tett, majd elindultunk. Annyi ideig utaztunk és gubbasztottunk a sötétben, hogy azt hittük, már hetedhét országon is túl vagyunk.Amikor megálltunk és felnyitották a kosarunk tetejét, egy gyönyörű erdőben találtuk magunkat új otthonunkban, ameiyet hálóbői készítettek. A kunyhóban lakott Lutter Bandi bácsi, az öreg remete, aki házigazdánk iett, étellel-itallal iátott ei bennünket, vigyázott ránk és sorsunkat gondos figyeiemmel kisérte. Hosszú időbe teit, amíg a valódi, ösi környezetünket megszoktuk. Közben több látogatónk is akadt, akik közűi az egyik nagyon érdeklődött utánam. Kiderült, hogy ő Vertei József, a hires bélyegtervező művész, akit a Parkerdőgazdaság megkért, hogy készítse el új címerét, meiynek címermadara a holló iegyen. Egy szép napon magával hozta háromlábú festőáilványát, amire különleges fehér lapot feszitett ki, és megkért, hogy álljak modellt neki. Odalibbentem elé, háttérben a visegrádi és nagymarosi hegyek látszottak. Aztán kabátja ujjábói előhúzott egy pálcát, és furcsa mozdulatokat tett veie. Egyszer csak éreztem, hogy elálmosodom, majd mély álomba merültem. Mire felébredtem, látom ám, hogy a művész a fehér lapra varázsolt, amin egyik lábammal a visegrádi Prédikálőszék ormát ragadom meg, a másikkal pedig a nagymarosi Szent Mihály-hegy csúcsát, a csőrömben aranygyűrűt tartok, és alattam a Duna hullámzó vize folyik. Pár nap müiva már lobogtatott a széi egy szép fehér zászlón."