Bővebb ismertető
A zt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a serdülők neve-ZA lése a történelem folyamán soha nem okozott olyan sok JL Jl fejtörést, mint napjainkban. A kamaszkori agresszió már nem a filmek fantáziavilágába tartozik, hanem gyakran az esti hírek részét képezi, s minden szülőből aggodalmat vált ki.
Házassággondozó szemináriumaimon számtalan olyan szülővel találkozom, akiken eluralkodott a tanácstalanság. Egyeseknek azzal kell szembesülniük, hogy tizenéves gyermekük nemi úton terjedő betegségben szenved, teherbe esett, vagy éppen abortuszon ment keresztül. Máskor derült égből villámcsapásként éri a szülőt a felfedezés, hogy gyermeke nem csupán kábítószert fogyaszt, netán terjeszti is. E szülők számára egy kérdés minden más fölé kerekedik: „Mit rontottunk el?" És ez nem valamiféle elméleti érdeklődés napjaink társadalmi problémái iránt, hanem mély fájdalomból fakadó segélykiáltás.
- Pedig mi megpróbáltunk jó szülők lenni! Mindent előteremtettünk a gyermekünknek, amit csak megkívánt. Hogy tehette ezt velünk és magával? Egyszerűen nem értjük - panaszolják. Harmincévi házassággondozó és családterápiás tapasztalatom megtanított arra, hogy mélyen együtt érezzek velük. Sőt azokkal is, akiknek gyermeke ugyan még nem vált az imént említett rom-