Anya - apa - gyerek [antikvár]

ELŐSZÓ BOLDOGSÁGSZILÁNKOK, AMELYEKET CSALÁDDÁ FOG ÖSSZE A SZERETET Ha a családomra gondolok, elsőre a duruzsoló tűz jut eszembe. Félkörben ülünk a kandalló körül, kezünkben fűszeres illatú tea. Néha megpiszkáljuk a zsibongó fényű parazsat, közben anyu fonatos kalácsát várjuk. Csak a téli szünetek idején készült nálunk kelt tészta, a sütőből áradó édes illatok átjárták az egész házat. Ezeken a téli estéken néha egy-egy unokatestvérünk is velünk volt. Gyakran játszottunk ilyenkor Ki nevet a végén?-t, amibe apu is beszállt, meg a bátyám is. A Mikulás nálunk a nagymamához is jött, este el kellett menni az ajándékért. Karácsonyi időben István nagybátyánkat is meglátogattuk. Ilyenkor bármennyire is hideg volt, mindig gyalog tettük meg a rokonság közötti három-négy utcányi távolságot. Gyakran előfordult, hogy csizmáink alatt ropogott a hó, és amikor megérkeztünk, a szoba melegében csak úgy égtek a füleink. Édesanyámmal nagyon meghitt volt a kapcsolatom. Gyenge, vézna kisgyerek voltam, azt hiszem, sokat kellett törődnie velem. Ha most azonban a családi emlékeim között a szeretet kulcsszavával kell keresgélnem, első felmerülő emlékeim között nem édesanyám jóságos törődése tudatosul újra bennem, és ezen most én is meglepődöm, hanem mindjárt három helyzetkép családom férfi tagjairól. Először is apa, aki gimnazistakoromban néha eljött a kollégium elé, úgyhogy szóltak nekem, hogy valaki vár a bejáratnál, én meg mentem le a lépcsőn, el nem tudtam képzelni, hogy akkor most mi van megint, mit akarnak tőlem, és ott állt édesapám a bejáratnál. Általában semmit sem akart tőlem, csak benézett, erre járt, és látni szeretett volna. Ezek a találkozások számomra akkoriban nagyon zavarba ejtők voltak, kamaszos önérzetemet valahogy sértette, hogy velem még mindig ennyire és így törődnek. Ilyenkor kaptam egy narancsot, ősszel gesztenyét papírtölcsérben, a tanév vége felé néhány szem cseresznyét az otthoni fáról. Megkérdezte, minden rendben van-e, és hogy tudom-e, mindig szólhatok, ha valami kell. Aztán elköszöntünk. Ekkoriban maradtak el közöttünk az ölelések. Apa nem volt tolakodó, nem erőltette.