Történelem I-II. [antikvár]

Néhány szó a kézikönyvre és a tankönyvi bevezetésről Ez a kézikönyv annyiban különbözik az elődjétől, amennyiben az új tankönyvek eltérnek a régebbiektől. A meghaladás leginkább a következő területeken figyelhető meg. Továbbviszi a két tankönyv gondolkodásfejlesztő törekvését azáltal, hogy a tankönyvi anyagok feldolgozását a megismerés különböző meneteihez, műveleteihez igyekszik kötni. Serkenteni kívánja az intellektuális tevékenységet azzal is, amit manapság az oktatás nyitottságának nevezünk; az eltérő nézetek szembesítésének igényével, a másfajta szférákból vett ismeretek társításával, a „termékeny bizonytalanságból" fakadó érdeklődés felkeltésével. Segíteni szándékozik az olyan tartalmi összefüggések feltárásában, amelyek a tankönyvi szövegben — terjedelmi vagy jellegbeli okokból következően — háttérben maradtak. Végül tanítási struktúrákat, módszeregyütteseket, korszerű eljárásokat és eszközöket javasol. A szerző azonban nem valamiféle didaktikai mintagyűjteménynek szánja a munkáját. Semmi sem áll tőle távolabb, mint azt állítani, hogy csak így lehet. Szívesebben beszél kísérletekről, ösztönző gyakorlati megoldásokról. De komolyan vett elvi alapokon. S nem annyira a fölvázolt mintákat, mint inkább a bennük megnyilvánuló törekvéseket tartja követendőknek. Elképzelése egy olyan történelemtanítás, amelyben a történelem, mint tantárgy nem lezárt, megmerevedett tételek és nézetek ösz-szessége, hanem eleven mozgás; az emberiség emlékezete,, amely nem csupán befolyásolni képes a jelent, de önmaga szüntelen kiigazításával egyre jobban megközelíti azt, ahogy a dolgok történhettek. A szerző azt szeretné, ha a történelemórákra egy gondol-kodtatóbb, szellemi munkától, érzelmi állásfoglalásoktól fűtöttebb légkör lenne jellemző. Ám ezek a történelem- és tanítászemléleti kérdések már átvezetnek bennünket az első osztályos tankönyv bevezetésében fölvetett gondolatokhoz. A tanári szem a tankönyvi bevezetőkön jobbára át szokott sikla-